20 évesen lettem beledobva a mély vízbe. Azt a nyarat Svájcban töltöttem diákmunkával. Egy idős néni társalkodónője voltam két hónapig. Volt neki takarítója, ápolója, mindene, de a hűtője mindig üresen kongott. Majdnem. Csak joghurtot vásárolt az ezzel megbízott hölgy. A néni és a magam érdekében is erősen el kellett gondolkodnom, hogyan nem fogunk éhen halni azon a nyáron.
Hiányoztak az alapok…
Bár édesanyám és a nagymamáim is zseniális fakanálforgatók voltak, anyu szerencsére még mindig az, engem nem engedtek a tűzhely közelébe. A legjobb esetben is a konyhaasztalról nézhettem, mit varázsolnak a fazékba. Persze gyerekkoromban élveztem, hogy csak a gőzölgő tányérból falatoztam a jobbnál jobb, ízesebb falatokat. Semmi gondom sem volt, csak élvezni a szülői kényeztetést.
A TV mentett meg az éhhaláltól
Mivel francia gimnáziumba jártam, a svájci munka jó nyelvgyakorlás volt, és hatalmas boldogsággal indultam útnak 20 évesen életem első szerelmével a nagy kalandra. Barátságos család várt, alig volt feladatom, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy azonnali lépéseket kell tennem a létfenntartásomért.
Pár nap ott tartózkodás után jeleztem a néni fiának, hogy nincs kaja, és hát a néninek sem jó, ha csak joghurtot majszolgat minden áldott nap. A válasz gyors volt, és azonnal kaptam kajapénzt is.
Én lettem egyik pillanatról a másikra a kajafelelős.
Első alkalommal egy svájci szupermarketben rám nehezedett a kétségbeesés. Még csak nem is hasonítottak az ott látott ételek arra, amihez hozzá voltam szokva. Mit fogok főzni? Egy idegen országban, ismeretlen alapanyagokból, egy totál más nemzet szájíze szerint.
Mivel – mondhatom – erősségem a problémamegoldás, az egyetlen mankóba kapaszkodtam, a TV-be. Napokon át hajnalban keltem és néztem a francia és angol nyelvű főzős csatornákat. Eleinte csak kapkodtam a fejem, mert bár volt felsőfokú nyelvvizsgám pl. franciából, azt a hadarást elég nehéz volt lekövetni, ami a beszélő dobozból Niagara vízesésként dőlt a nyakamba.
De hajtott az éhség és az akarás, hogy megcsinálom. És megcsináltam! Egy hónap után felkért a néni fia, hogy szervezzem meg az éves társasági vacsoraestjüket.
Hogy miért meséltem el ezt neked?
A gluténmentes főzésbe való csöppenés talán még nagyobb kihívás, mint csak úgy belemelegedni a hagyományos főzésbe. Mindenkinek jól jön, ha érthetően, részletesen, szájbarágósan mondják el neki, merre a hány lépés. Nem elég tudni, mit lehet enni. Ismerni kell a technikákat, és hogy mihez mi passzol a leginkább. A gluténmentes alapanyagokkal könnyen mellé lehet nyúlni, és a végeredmény gyorsan a kukában végezheti. Még egy egyszerű rántás miatt is.
Kidolgoztam egy alaptematikát a legfontosabb tudnivalókról, és felvettem közel 200 percnyi videós anyagot, összesen 10 műsort a lényegi tudnivalókról.
Ha ismersz, tudod, hogy maximalista vagyok, és imádok sokat beszélni. Ezekben a videókban sem fogtam vissza magam, dől belőlem a 10 év alatt felszedett tudás. Az alapok mellett konkrét recepteket és számos felhasználási módot mutatok meg neked, ha úgy döntesz, megspórolnád magadnak a kísérletezéseket, vagy magasabb szintre emelnéd az eddigi tudásodat.
Megnyitottam a 10 részes gluténmentes diéta alaptanfolyamot a facebookon, amit csak azok érhetnek el, akik csatlakoznak a „harcosok klubjába”. Nyugi! Nem lesz gigászi küzdelem, elég lesz hozzá a konyhádban található arzenál. Neked csak figyelni, nézni, hallgatni kell. Engem a TV mentett meg az éhhaláltól. Neked elég a számítógéped elé ülni, és figyelni a soha nem tapasztalt részletességgel bemutatott receptekre!
JELENTKEZZ a tanfolyamra, tanulj a műsoraimból, hogy könnyed legyen a főzés és a legfinnyásabb családtagod is élvezze az asztalra kerülő ételeket! A jelentkezés részleteit a lenti linkre KATTINTVA tudod megnézni! ?
